Dr. Frank G. Mathers – SZAKORVOSI CIKK
A fogászati szorongás és fájdalomcsillapítás terén ma már sok páciens magas szintű kényelmet és szolgáltatás orientáltságot vár el fogorvosától. Ahhoz, hogy hosszú távon versenyképesek maradjanak, a fogorvosi rendelőknek sikeresen meg kell felelniük ennek a kihívásnak. A korszerű szedációs eljárásokat minősített továbbképzéseken lehet elsajátítani, és a rendelő profiljának erősítésére lehet használni.
Az enyhe vagy közepes fokú fogászati szorongással küzdő páciensek szorongásának és fájdalmának kezelésében a fogorvosok három szedációs eljárás közül választhatnak.
A titrálható eljárások, mint például a dinitrogén-oxid és az intravénás szedáció, lehetővé teszik a gyakorló orvos számára, hogy a szedáció kívánt mélységét beállítsa. A nem titrálható eljárások, például az orális szedáció esetében a szedáció mélysége és időtartama a kezelés előtt kerül beállításra, és a kezelés során nem változtatható jelentősen. A nemzetközi bevált gyakorlat azt ajánlja, hogy a fogorvosok a minimális vagy mérsékelt szedációra szorítkozzanak.
Ezenkívül a fogorvosnak a szedáció bármely szintjén biztonságosan kell kezelnie a következő szedációs szint elérésekor esetlegesen fellépő komplikációkat. Mielőtt a szedációs eljárások rutinszerűen beépülnének a mindennapi gyakorlatba, ezért elengedhetetlen az akkreditált szolgáltatótól kapott minősített elméleti képzés és az esetleges incidensek kezelésére vonatkozó intenzív gyakorlati képzés.
Dinitrogén-oxidos szedáció – egyszerű és biztonságos
Az inhalációs szedáció során dinitrogén-oxid és oxigén keverékét adagolják orrmaszk segítségével, a fogászatban 20 és 70% közötti koncentrációjú dinitrogén-oxidot alkalmaznak. A dinitrogén-oxid a tüdőn keresztül kerül a szervezetbe, feloldódik a vérben és felszívódik a központi idegrendszerben, ahol perceken belül kifejti hatását. A páciensek továbbra is eszméletüknél vannak, de állapotukra az ellazulás, a megváltozott időérzékelés és a mentális kapcsolat enyhe megszűnése jellemző. A beadott dinitrogén-oxid koncentrációjának változtatásával a fogorvos gyorsan és egyszerűen beállíthatja a szedáció erősségét vagy mélységét. Viszonylag alacsony fájdalomcsillapító hatása miatt a dinitrogén-oxidot mindig helyi érzéstelenítővel együtt adják be.
A dinitrogén-oxidos szedáció alkalmas felnőttek és gyermekek anxiolízisére, és könnyen megtanulható és alkalmazható.
Mivel a felső légutak és a szájüreg érzékenysége csökken dinitrogén-oxid hatására, a módszer olyan betegek esetében is alkalmas, akiknél fokozott a nyelési vagy az öklendezési reflex. A normál pszichomotoros készségek és a vezetési képesség nagyon gyors helyreállása miatt a pácienseket a kezelés után nem kell kísérni. A kezelés előtt nem szükséges az étkezéstől való tartózkodás.
Abszolút ellenjavallatok különösen a közelmúltban végzett szemműtétek intraokuláris gázzal (vitrectomia), pneumothorax, drogfüggőség, ileusz, középfülgyulladás és mastoiditis. A dinitrogén-oxid viszonylag ellenjavallt kifejezett arcdeformitással vagy az orr légutak elzáródásával rendelkező betegek, szellemi fogyatékos betegek és súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő betegek, COPD-s betegek és terhes nők, különösen az első trimeszterben. A dinitrogén-oxidra nem ismert allergia.
Szájon át történő szedáció – betegbarát és költséghatékony
A benzodiazepinekkel, barbiturátokkal vagy antihisztaminokkal végzett orális szedációt sok beteg nagymértékben elfogadja, mivel fájdalommentes, és a tabletták vagy folyékony gyógyszerek bevétele a legtöbb felnőtt és gyermek számára nem jelent problémát. A gyógyszer olcsó, és a fogorvosnak nem kell további emberi vagy anyagi erőforrásokat biztosítania a szedáláshoz. Helyes alkalmazás esetén a váratlan mellékhatások rendkívül ritkák, és a félelmetes légzőszervi szövődmények gyakorlatilag nem dokumentáltak a szedáció ezen formájánál.
Az orális szedáció biztonságos alkalmazásához azonban elengedhetetlen a fogorvos aktív ismerete az alkalmazott szedatívumok farmakológiájáról és az egyes orális készítmények kezelésében szerzett tapasztalat.
A kezelés megtervezésekor például mindig figyelembe kell venni a bevétel és a hatás kezdete közötti látenciafázist.
Az orális szedatívumok egyénenként is nagyfokú variabilitással rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a hatás intenzitása és időtartama nem jósolható meg megbízhatóan. A testsúly, az életkor és a nem mellett a beteg szorongásszintje is befolyásolja a gyógyszer hatását.
A meglévő előzetes betegségek szintén befolyásolhatják a hatást.
A szájon át szedhető nyugtatók általában a kezelés időtartamán túl is hatnak, ezért a gyógyulási fázist be kell tervezni; továbbá a betegek a szedésük után nem vezethetnek gépjárművet, és nem szabad őket egyedül hazaengedni.
A beadás és a kezelés közötti megfelelő időablak kiszámítása, valamint a megfelelő adag megtalálása megtanulható készségek, amelyeket a fogorvosok a gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal egyre jobban elsajátítanak. A legfontosabb tényező egy adott szer mellett vagy ellen szóló döntés meghozatalakor továbbra is a fogorvos tudása és gyakorlati tapasztalata kell, hogy legyen az adott nyugtatóval kapcsolatban.
Intravénás szedáció – hasznos bizonyos esetekben
Az intravénás szedációt gyors hatáskezdet, nagy hatékonyság és jó ellenőrizhetőség jellemzi. Hasznos például bonyolult, elhúzódó eljárásoknál, mivel a vénás hozzáférés biztosítja a gyógyszer folyamatos adagolását, és a fogorvosnak nem kell aggódnia amiatt, hogy a szedáció hatása idő előtt elmúlik. Ezenkívül a fokozott nyelési és öklendezési reflexek nagymértékben csökkennek az intravénás szedáció alatt.
Használhatók benzodiazepinek (pl. midazolam, diazepam) vagy propofol. Az orális szedációhoz hasonlóan itt is nagyon nagy az egyénenkénti eltérés a betegek között, ezért a beteget kezelő fogorvosnak alaposan ismernie kell az összes alkalmazott gyógyszer farmakológiáját.
Az összes alkalmazott gyógyszerről. Az intravénás szedációhoz szükséges véna megszúrása problémát jelenthet egyes betegek és fogorvosok számára. Ez utóbbiaknak azonban nem kellene tartózkodniuk ennek a módszernek az alkalmazásától, mert egy kis gyakorlással a vénás behatolás is könnyen megtanulható. Az olyan mellékhatások, mint a hányinger és hányás rendkívül ritkák, de esetenként előfordulhatnak olyan szövődmények, mint a vérömleny, a vénagyulladás vagy a helyi bőrirritáció.
A beteg megfigyelése kötelező
A betegmegfigyelés minden szedációnál kötelező, amelynek ki kell terjednie a szedáció mélységére, a légzésfunkcióra, az oxigénellátásra és a szív- és érrendszeri funkciókra. A választott eljárástól függően megfelelő eszközök használhatók a monitorozáshoz. A pulzoximéter használata például költséghatékony módja a beteg oxigénellátásának monitorozásának. A hemoglobin oxigéntelítettségével egyidejűleg megjelenített pulzusszám a beteg hemodinamikai helyzetének értékelését is lehetővé teszi. A dinitrogén-oxidos szedáláshoz elegendő a pulzoximéterrel történő monitorozás. A kapnográfiában orrszondákat használnak a beteg kilélegzett levegőjének CO2-tartalmának mérésére az úgynevezett „sidestream-módszerrel”. Ez jelenleg a legbiztonságosabb módszer a közelgő légzésdepresszió korai felismerésére.
Következtetés
A fogorvosok ma már számos biztonságos és kipróbált szedációs lehetőség közül választhatnak, hogy a páciensek számára optimális szorongás- és fájdalomcsillapítást biztosítsanak a fogászati beavatkozások során. Fontos, hogy a megfelelő szaktudást kvalifikált továbbképzéssel szerezzük meg, és a mindennapi gyakorlatban szakmai tapasztalatot szerezzünk. A megfelelő betegmegfigyelés, valamint a kezelőorvos és a csapat sürgősségi orvosi ismeretei elméletben és gyakorlatban minden esetben elengedhetetlenek.
INFORMÁCIÓ
- Institut für dentale Sedierung (Fogászati Szedációs Intézet)
- Dr. Frank G. Mathers
- Goltsteinstraße 95
- 50968 Köln
- Tel.: 0221 1694920
- info@sedierung.com
- www.sedierung.com